Valaki mindig érkezik,valaki mindig elmegy.Gyöngyökre lép a távozó,s a gyöngyök megrepednek.
Ne felejtsd el, voltam hullócsillag a szívedben!
Soha ne felejts el!
Ne felejtsd el, voltam fénylő könnycsepp a szemedben!
Soha ne felejts el!
Nem tudom miért fáj, ha szeretem,
Nincs jövőm, se múltam, se jelenem!
Csak ez a szerelem!
Nem tudom, miért fáj, ha szeretem,
Nincs jövőm, se múltam, se jelenem!
Csak ez a szerelem!
Csak ez a szerelem!
Ne felejtsd el, tested a testem bilincse!
Soha ne felejts el!
Ne felejtsd el, szíved a szívem kilincse!
Soha ne felejtsd el!
Ne felejtsd el, ha szól egy múló dallam a füledben!
Soha ne felejtsd el!
Bárcsak lenne mellettem olyankor valaki,
Mikor az önbizalmam némán haldoklik
S hitem magamban oly kevés.
Aki kezemet fogva szemembe néz,
És csak ennyit mond:” Ne félj! Add önmagad!
Aki szeret, az így is elfogad!
Töröld le arcodról a műmosolyt!
Nem baj, ha tekinteted most komoly!
Nem lehetsz mindig csak vidám!
Nem szerethet mindenki egyformán!
De hidd el: belőled csak egy van!
Fogadd el végre önmagad!
Légy aki vagy! Ne játssz szerepeket!
Ne vegye el semmi jó kedvedet!
Hisz kedves vagy, jó és okos!
Ne keress mindig mindenre indokot!
Szeresd hát meg önmagad!
Ne akarj mindig megfelelni!
Bár eszeddel tudod, hidd is el:
Magadért is lehet, Téged szeretni!”
Mondanám én erre: „ Ugyan…!
Az élet úgyis csak komédia!
Félek… ha önmagam adom,
Nem ért meg senki… S ezt nem akarom! „
Bárcsak lenne itt mellettem mindig valaki!
Ki az ellenkezőjét velem elhiteti.
2016. október 21., péntek
Szenvedély
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)